ÚJRA SZABADON

Írta: Dr. Seres Leila

1989-TŐL NAPJAINKIG (2001)

Meri ti testvéreim szabadságra vagytok elhíva; szeretetben szolgáljatok egymásnak

Galata 5:13

1989-től a politikai, társadalmi és gazdasági változások gyülekezetünknek is nagyobb lehetőséget adtak a kívülállók közötti szolgálatra. Ebben az évben júliusban a Mikebudai kultúrházban evangélizáltunk. Részt vettünk 1989. augusztus 20-án, a község egyik központi helyén rendezett ökumenikus istentisztelet szervezésében. Többször tartottunk ruhagyűjtési akciót. Karácsony közeledtével tartós élelmiszereket vittünk a rászoruló albertirsai családoknak, amit nagy örömmel fogadtak.

1989-ben az európai baptista találkozón szolgált énekkarunkból néhány testvér, ezt megelőzően próbákat tartottak közösen három gyülekezet Monor, Ocsa és Albertirsa énekkarának részvételével. A konferencia résztvevői közül cg)7 angol énekkar és egy amerikai ifjúsági kórus is énekelt imaházunkban.

1989-ben és 1991-ben amerikai testvérek evangélizáltak nálunk. Ohio Államból 1990- ben egy amerikai fúvószenekar érkezett hozzánk.

1989-től két erdélyi baptista család telepedett le Albertirsán, ők hamar megtalálták helyüket közösségünkben, és azóta aktívan szolgálnak. Akkoriban alakult újjá a gyülekezet ifjúsági kórusa, Albertirsai Baptista Énekegyüttes (ABÉKE) néven.

1991. május 19-én, pünkösdvasárnap, tartottuk az utolsó istentiszteletet a régi imaházban. Az imaházépítés ideje alatt az istentiszteletialkalmakat az erre a célra átalakított, régi lelkipásztorlakásban tartottuk meg. A terem sokszor kicsinek bizonyult, mégis nagyon kedves alkalmakra, evangélizációkra emlékezhetünk vissza.

1993-1994-ben gyülekezeti napokat szerveztünk, amely változatos programjaival megmozgatta a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt.

Missziós szolgálataink folytatódtak Érden, Nagydoboson, Nábrádon. Részt vettünk a sátormisszióban, Ocsán, Debrecenben, Komáromban. 1993-ban Erdélyben, a szatmárnémeti gyülekezetben nagy szeretettel fogadtak minket a testvérek, szolgáltunk közöttük, majd kirándultunk a környéken. Hazafelé a határon éjszaka megállítottak minket és megnézték a bőröndjeinket, de végül békén utunkra engedtek.

1995. március 25-26-án nagy ünnepség keretében nyitottuk meg felújított, impozáns imaházunk kapuit. A megnyitáson Révész Árpád egyházelnök, Győri Kornél főtitkár, Nemeshegyi Zoltán lelkipásztor hirdették az igét. A községünkben élő lelkészek köszöntéseket adtak át egyházaik nevében: a római katolikus Döbrössy Béla kanonok, Bárdossy Tibor irsai evangélikus, Roszík Mihály alberti evangélikus és Ágai Erzsébet református lelkészek.

Imaházunk megnyitására jelent meg helyi gyülekezeti lapunk, a Sáfár – Bánszki János kezdeményezésére -, az 1994-ben a gyülekezeti napokra összeállított kis programfüzet utódaként. A Sáfár azóta negyedéves folyóirat, 120 példányban jelenik meg. Gyülekezeti eseményekről tudósít, közli a gyülekezeti tagok írásait és többek között Szegedi Károly (1923-1968) verseit, aki itt élt közöttünk. Lapunkat postázzuk az ország több pontjára az érdeklődőknek.

A Baptista Teológiai Akadémián tanuló testvérek közül többen gyakorlatukat töltötték gyülekezetünkben a nyolcvanas évektől kezdve általában egy éves időtartamban: Bartos Zoltán, ifj.László Gábor, Eszes Zoltán, Varga Sándor, Rácz Lajos, Takács Sándor, Fazakas Gyula, Komáromi Tibor, Matuz József.

1996-ban képeslap készült az imaházról. Ez év pünkösd hétfőjén Monoron az általános iskolában gyülekezeti találkozón vett részt Albertirsa, Pilis, Monor, Ócsa testvérisége. Három évvel később Ócsán volt egy hasonló kezdeményezés az ócsai, albertirsai, dunaharaszti, monori, pilisi testvérek közreműködésével.

A zánkai jubileumi napokon, a hazai baptista misszió elindulásának 150. évfordulóján jelen voltak albertirsaiak is.

1997 szeptemberében a missziókerület lelkipásztorai tanácskoztak imaházunkban.

A gyülekezeti szolgálatok (Soltvadkerten, Nagykőrösön, Pestimrén, Vácott) mellett nyaranta egy napot a gyülekezet buszkiránduláson töltött együtt. Megnéztük Ópusztaszeren a Feszty körképet, Vácrátóton a botanikuskertet, a Parlamentet, a Gödöllői Grassalkovich kastélyt, a Pálvölgyi cseppkőbarlangot. Isten iránti hálára indítottak minket ezek az utak a látottakban való gyönyörködés és a közös élmények.

Izgatottan készültünk arra a nagy eseményre, amikor 1999. április 4-én a délelőtti húsvéti istentiszteletről TV-felvétel készült. Másnap vetítették az adást az MTVl-en.

1999 júliusában László Gábor lelkipásztort búcsúztatta gyülekezetünk nyugdíjba vonulása alkalmából.

Ezután egy több hónapos átmeneti időszak következett, amikor Kádár András nyugdíjas lekipásztor volt az állandó szolgálattevőnk, aki az időjárás viszontagságaival és a fáradtsággal nem törődve utazott hozzánk. Még további lelkészek és teológiai hallgatók színesítették szolgálataikkal vasárnapjainkat. Éreztük, ez nehéz időszak, és összefogásra van szükség.

  1. március 18-19-én, a meghívásnak eleget téve került sor Tenkely Béla lelkipásztori beiktatására.

2000 júliusában új elektromos orgonát vásárolt gyülekezetünk.

A Magyar Baptisták II. világtalálkozóján, Nagyváradon, 2000 augusztusában gyülekezetünkből tizenegyen vehettünk részt, amely felejthetetlen és igen áldásos volt.

A VISZ Gyermekevangélizációs Szövetség három hónapos tanfolyamának az alberti evangélikus vendégház adott otthont. A résztvevők közül többen látogatták istentiszteleteinket: a tanfolyam záró alkalmát imaházunkban rendezték meg.

Az építkezések mellett a „lelki ház”, vagyis a közösség építése is fontos szerepet kap gyülekezetünk életében. Jelenlegi taglétszámunk 67, a látogatókkal együtt 80-90 fő.

Vasárnap délelőttönként az istentisztelet az imaórával kezdődik. Délutánonként az igehirdetés előtt a gyülekezet tagjai kapnak lehetőséget a megszólalásra, verset mondanak, bizonyságot tesznek, énekelnek. Hétköznaponként pénteken este tartunk istentiszteletet. Lelkipásztorunk távollétében több testvér vállalja az igehirdetés szolgálatát.

Sokat énekelünk a Hit hangjai baptista énekeskönyv mellett „A hónap éneke” füzetekből, ami Búzás János és Czibula István által válogatott sok kedves régi és új éneket tartalmaz.

Minden évben együtt imádkozunk az ökumenikus imahéten evangélikus és református testvéreinkkel, kölcsönösen látogatva egymás templomait. Az aliánsz imahetet szintén évente tartjuk januárban.

Februárban rendszeresen evangélizációra hívogatjuk az ismerősöket, sokszor plakátok, meghívók segítségével. Márciusban hagyományosan női csendesnapot tartunk. Május elsején a pilisi dolinában kirándulunk a pilisi gyülekezettel együtt. Június végén, aratási ünnepélyen adunk hálát a gabonáért, ilyenkor az úrasztalát búzakalászból kötött jelképes kéve díszíti.

Augusztus 20-án rendszerint buszon utazik a gyülekezet a Tahi konferenciákra.

Ősszel a pilisi, a monori és az albertirsai gyülekezet egymást követő vasárnapokon tart hálaadó napokat. Az ünnepségeken hálaoltárt készítünk a felajánlott terményekből.

Minden év decemberében, egy adventi vasárnap délután azok a testvérek emlékeznek vissza bemerítésükre, akik kerek évfordulóra, 10, 20, 30 vagy akár 50 évre tekinthetnek vissza. Mindig jó együtt örülni, és hallgatni a bizonyságtételeket arról, hogy Isten gyermekei mellett áll az életük minden idejében.

Havonta az első vasárnapon az úrvacsorái istentiszteleten kenyérrel, és kis poharakban borral emlékezünk az Úr Jézus halálára.

Általában negyedévente tartunk gyülekezeti tanácskozásokat, melyen csak a bementett tagok vehetnek részt. Ekkor megbeszéljük a gyülekezet vezetősége által előkészített terveket és a következő időszak feladatait. Bármely gyülekezeti tag elmondhatja véleményét. Demokratikusan, szavazással döntünk a felmerülő kérdésekben.

Jelenleg az albertirsai körzetbe az Albertirsai és a Pilisi Baptista Gyülekezet tartozik. Hálásak vagyunk Istennek pilisi testvéreinkért, akik ebben az évben tavasszal ünnepelték az imaház építésének 75. évfordulóját. Évtizedek óta azért imádkoztak, hogy növekedjen a gyülekezet, és Isten meghallgatta őket: az utóbbi tíz évben kétszeresére nőtt a taglétszám. Erdélyből több család költözött Pilisre, akik aktívan szolgálnak a közösségben. Reménységre ad okot a sok fiatal és a felnövekvő gyermekek az egyébként 44 tagot számláló testvériségben. A fiatalok lelkesen szervezik az ifjúsági programokat. A vasárnapi iskolások két csoportban vesznek részt a bibliaköri foglakozásokon.

A körzet lelkipásztora mindkét gyülekezetben feladatokat lát el. Pilisen vasárnap kora délután és szerdán este tart istentiszteletet valamint minden hónap második vasárnapján Pilisen oszt úrvacsorát. Vasárnap délelőttönként a gyülekezeti igehirdetők vállalják a szolgálatot. Pilisen Szilágyi József a gyülekezetvezető.

Az albertirsai gyülekezet száz éves jubileumának megünneplésére készülve 2000-ben megalakult egy jubileumi bizottság, melynek feladata a centenáriumi ünnepségek szervezése. Gyülekezetünkben megrendítő események történtek, amelyek a jubileumi előkészületeket is érintették: az Úrhoz költözött Bánszki János (1958-2000) testvér, aki sokat tevékenykedett a történelmi források keresésében és ennek a könyvnek az egyik ötletadója volt. A jubileumi bizottság vezetője, Búzás Mihály (1925-2001) testvér a mennyei hazába távozott.

Tenkely Béla lelkipásztor vezetésével és a gyülekezeti tagok példás összefogásával sikerült összegyűjteni történelmünk itt leírt eseményeit.

A mozaikok egy egész, rendkívül színes képpé álltak össze, amelyben megcsodálhatjuk Isten szeretetét ennek a gyülekezetnek az életében és kegyelmét, mellyel sok próbán át megtartotta az ő népét. Az övé legyen a hála és a dicsőség ezért.

Jubileumi kiadványunkban nincs lehetőségünk arra, hogy minden szolgáló testvért megemlítsünk név szerint. Hálásak vagyunk Istennek azokért az imádkozó férfiakért és nőkért, akik a gyülekezetünkben nem látványosan, hanem csendesen és alázattal szolgáltak. Rá­juk emlékezünk.

Mi, kései utódok szeretnénk kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten megmutat az elődeink példáján keresztül. A múlt tükrén át a jelenben kell szolgálnunk szeretettel a gyülekezeten belül egymás felé és a kívülállók iránt is.

Imádkozunk Istenhez nagyközségünk lakosaiért, hogy7 közülük minél többen megismerjék azt az isteni gondviselést, amit mi is tapasztalunk.

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” Zsoltárok 118:1.