Kik a Baptisták?

Írta: Tenkely Béla lelkipásztor

A reformáció idején indult el egy közösség, amely a felnőtt hitvallók keresztelését bemerítéssel gyakorolta. A Bibliában olvasunk erről, hiszen Jézus Krisztus maga is felnőtt emberként élte át bemerítését, a Jordán folyóban. Ez volt a gyakorlat 200-400 évig az egyetemes egyházban is. Mivel visszatértek a bemerítéshez, anabaptistáknak, azaz újrakeresztelőknek nevezték őket. Ennek a közösségnek legnagyobb része az üldöztetések során megsemmisült. Csupán a mennoniták, és a hutteriek (habánok) maradtak fenn mind a mai napig. A hutteriek magyar- országi területeken is éltek a török megszállás idején. Híres orvosaik voltak, és bizonyos kézműves szakmákat műveltek, mint pl. a kerámiakészítés. A túlélők ma is kommunákban élnek az USA területén.

Jelenlegi formájában a baptizmus Európában 1609-ben indult el, amikor Amszterdamban John Smyth, az angol államegyház üldözöttje, több puritán társával együtt Jézus Krisztus példájára bemerítkezett. Hamarosan létrejött egy 40 tagot számláló közösség, melyből a többség Smyth vezetésével a mennonitákhoz csatlakozott, míg a többiek Thomas Helwys vezetésével visszatértek Londonba, és 1611-ben megalapították az első baptista gyülekezetét. Innen hamarosan Amerika felé haladt tovább a misszió. Európa többi területén csak 200 év elteltével jutott el az evangélium igazsága. Angliában Johann Gerhardt Oncken (1800-1884) megtért, majd olvasva a Bibliát, felismerte a bemerítés fontosságát és 1834-ben több társával együtt bemerítkezett. Ezt követően megalapították a Hamburgi Baptista Gyüle­kezetét. Ebből a gyülekezetből indult útjára az evangélium szinte az egész kontinensre, így Magyarországra is.

Hazánkba Rottmayer János (1818-1901) és társai hozták az örömhírt, akik egy tűzvész utáni újjáépítésre mentek Hamburgba. Ott találkoztak a gyülekezettel, megtértek, bemerítkeztek és azzal a céllal jöttek haza, hogy hitükről bizonyságot tegyenek. Rottmayerék 1844-ben érkeztek Pest-Budára, ahol hamarosan megalakult az első magyarországi baptista gyülekezet.

1873-ban érkezett Meyer Henrik (1842-1919), aki tovább vitte az elkezdett munkát. Meyer 1875-ben Gyulán bemerítést végzett, a nyolc hitvalló között volt Kornya Mihály (1844-1917), aki Nagyszalontán született, parasztcsaládban. Kornya megtérése után rövidesen az evangélium hirdetésére kapott elhívást, melynek következtében egymaga tizenegyezer embert merített be munkássága idején. 1905 óta a baptisták az államilag elismert felekezetek közé tartoznak. Ma Magyarországi Baptista Egyház néven működnek. Taglétszámuk több mint tizenegyezer fő. Természetesen ez felnőtt hitvallókat jelent, mert a gyülekezetben élő gyermekek még nincsenek a taglétszámban.

A baptista gyülekezet legszembetűnőbb különbözősége a felnőtt hitvalló keresztelése bemerítés által. A bemerítkezni szándékozó személy saját meggyőződése és önkéntes elhatározása alapján válik hívővé. A baptizálás alapja: a bűneink felismerése, ennek rendezése, Jézus Krisztus váltsághalálának személyes elfogadása, a bűnnel való végleges szakítás, megmaradás az Istentől kapott új életben. A bemerítés a gyülekezet egyetértésével történik. A személyes hitből következik, hogy aki csatlakozik a gyülekezethez, az később is rendszeresen részt vesz a közösség életében. A hangsúly nem a gyülekezethez tartozásra esik, hanem a megmaradásra az Istentől kapott új életben. Istentiszteleteinkre szeretettel várjuk az érdeklődőket, így e könyv olvasóit is, akkor is, ha még nem ismerik gyülekezetünket.

Albertirsa rövid története

A Duna-Tisza közében, az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál található Albertirsa, a szelíd Gerje patak mellett, Ceglédtől 14 km-re Északnyugatra. A nagyközség 11 000 lakosú és 1950-ben két falu, Alberti és Irsa egyesülésével jött létre.

Albertit korábban Istvánfalvának, Istvánházának nevezték az 1200-as években kelt okle­velek tanúsága szerint. Az Alberti helységnév jelentése: Alberté, Albert tulajdona. Ezt erősíti meg IV. László király 1277-ben kiadott oklevele, melyben a szigeti apácáknak adományozott birtok határait jelző helyek között felsorolja az ,Alberté” helységnevet is.

Az Irsa helységnév szláv eredetű, és az ó-szláv: Jelsa, Olsa – magyarul égerfa szóból szár­mazik és égerfával benőtt területre utal. Irsa legrégebbi említését IV. Béla király 1258. évi ok­levelében találjuk.

A községek újjáépítése a 150 éves török uralom után kezdődött. A Felvidékről Váracskay András telepeseket hívott be 1711-ben. Az Irsay ősi nemesi családot és a Felvidékről szárma­zó kisebb nemeseket is elkísérték magyar és szlovák jobbágyok. Szorgalmas munkájuk ered­ményeként szőlő és gyümölcstermesztés indult meg a kiváló természeti adottságokkal rendel­kező településen és környékén. A Pest-Szolnoki vasútvonal megindulásával 1847. szeptember 1-jén az utazás Budapestre meggyorsult és a község a környék kisipari és kereskedelmi köz­pontjává vált.

Napjainkban az albertirsaiak közül sokan naponta ingáznak az 56 km-re lévő fővárosba. Oda köti őket a munkahelyük, vagy a tanulás.

Albertirsát sokan termálvízű gyógyfürdője miatt keresik fel.

Nagyközségünk híres szülötte Politzer Adám (1835-1920), a bécsi egyetem fülész pro­fesszora.

Községünkben évszázadok óta élnek Istenben hívő emberek. Az első római katolikus templom 1400 körül épült. A török hódoltság alatt lerombolt templomot 1746-ban építették újjá. Az 1712-14-ben betelepült felvidéki szlovák telepesekből alakultak meg az evangélikus gyülekezetek. Az alberti evangélikusok a XV. században épült templomot 1774-ben építették át. Albertin született Tessedik Sámuel (1742-1820) evangélikus lelkész. Az irsai evangéliku­sok 2001-ben ünnepelték a templom építésének kétszáz éves jubileumát. A református gyüle­kezet 1907-ben alakult, és 1940-ben épített templomot. Az irsai izraelita hitközség 1800 körül zsinagógát épített.

Jelenleg katolikus általános iskola, alberti evangélikus óvoda és általános iskola, a Káldy Zoltán Szeretetotthon és vendégház, irsai evangélikus „Mustármag” óvoda működik egyházi intézményként községünkben.

Az 1901-ben alakult baptista gyülekezet 1910-ben épített imaházat. Az Albertirsán élő felekezetek törekednek az évtizedek alatt kiépített ökumenikus kapcsolatok ápolására.

A MISSZIÓ KEZDETE

Írta: Dr. Seres Leila

“Az Úr pedig szaporította a gyülekezet tagjainak számát az üdvözülendőkkel” ApCsel 2,47

A XIX. század második felében Magyarországon a baptista misszió eredményeként egyre több új gyülekezet alakult. Sokan felismerték, hogy csak Jézus Krisztus által üdvözölhetnek és így országszerte nagy ébredés kezdődött. Akik megtértek, azok elmondták ismerőseiknek a jó hírt Isten szeretetéről.

Az albertirsai misszió 1900 őszén indult el, amikor Dudás József, az ócsai gyülekezet tagja felkereste rokonait, a Róza és a Szikora családot az irsai tanyákon és nekik beszélt az evangéliumról. Az érdeklődők később Fabók János házában gyűltek össze. Négy nő, Róza Mihályné (Szikora Erzsébet), Kiss Jánosné (Szikora Julianna), Majdányi Jánosné (Rendek Erzsébet) és Búzás Mihályné (Kiss Mária) megtért. Seres Sámuel kiskunhalasi lelkipásztor a vásártéren lévő vízben keresztelte meg őket 1901. augusztus 19-én a közel 1000 fős érdeklődő sokaság jelenlétében.

Az Albertirsai Baptista Gyülekezet 1901-ben alakult meg, az első négy irsai hitvalló baptista egyházba való felvételével.

A baptista misszió Albertirsán ettől kezdve egyre jobban kiteljesedett, folyamatosan nőtt az érdeklődők száma, és elindult egy csodálatos folyamat: Isten növelte a gyülekezet létszámát. Fabók János házánál rendszeresen összejöveteleket tartottak. Az ócsai és a kiskőrösi testvérek bátorították szolgálatukkal az újonnan alakult gyülekezet tagjait. Az ócsai testvérek közül Kánai Pál avatott igehirdető, Madarász János gyülekezeti vén, Kánai József diakónus, Kánai Zoltán, Kánai Benjámin, Teleki Mihály, Szűcs Mihály többször jártak Irsán. Szűcs István karmester kezdte el az énektanítást. A kiskőrösi testvérek, Lúcza István, Lúcza Pál, Torgyik János szlovák nyelven is hirdették az evangéliumot, mert ekkor mind Albertin, mind Irsán sokan szlovák ajkúak voltak.

1902-ben Albertirsa a Pest Alsóvidéki Baptista Hitközségtől önállósult ócsai gyülekezet állomása lett. Seres Sámuel helyett Szabó Andrást választották meg hitközségi elöljáróul, aki rendszeresen látogatta az alberti-irsai és a felsőnyáregyházi testvéreket, látogatást tett a környező tanyákon és ő baptizált.

Szabó András testvér és a fent említett testvérek szolgálatával nagyszerű ébredés történt. Azok az emberek, akik igehirdetésükre az Úr Jézust elfogadták Megváltójuknak, hitüket a mindennapokban is megélték. Életük példája, az imádságok, és a rendszeres istentiszteletek eredményeként először a családjuk, majd barátaik és szomszédaik közül sokan hívőkké váltak.

A második baptizáláskor, 1902. május 29-én tizennyolcan öltöztek fehér ruhába, hogy Szabó András hitükről tett vallomásuk alapján alámerítse őket’. Az erre az alkalomra készült keresztelő medencét Búzás Mihály testvérék udvarán létesítették. Az ünnepélyen 1500-an vet­tek részt. Fabók János, akinek a háza otthont adott a gyülekezetnek, nem lehetett a bemerí­tettek között, áprilisban meghalt. Nagy részvét mellett temették el.

1901 októberében Ocsán Szabó András által még öt irsai bemeritkezett. Két év alatt harminctagú lett a gyülekezet.

1903 tavaszán özv. Fabók Jánosné háza kicsinek bizonyult, ezért kibérelték a volt csendőrlaktanyát. A bemerítő medencét ennek udvarán helyezték el, ahol 1903. május 29-én volt a következő 21 hívő alámerítése.

Az összejőve teli hely túlzsúfolt volt az érdeklődők nagy száma miatt. 1904-ben a gyülekezet elhatározta, hogy egy telket vásárol. A telken álló óvodát imateremmé alakították át. Az első imaház itt épült fel, 1905. május 14-én nyitották meg. Az ünnepélyen keresztelés, úrvacsora és szeretetvendégség is volt, ekkor a tagok száma már több mint kilencven. A gyülekezet folyamatosan növekedett, szabályozták az istentiszteletek rendjét, minden reggel imaórán vettek részt, rendszeresen tartottak hitközségi értekezletet. 1903-ban egy nőtestvért a gyülekezet szolgájának választottak. 1906-ban diakónussá avatták Búzás Mihályt és Farkas Mártont.

A vasárnapi iskolában 1903 áprilisától tanítottak gyermekeket a Biblia ismeretére.

Jellemzi a hívők lelkesedését, hogy nemcsak otthonukban és a községben voltak bátor bizonyságtevők, hanem a környező településeken is hirdették Isten örömüzenetét. Az 1901-ben alakult énekkar 1903-tól Beharka Pál (1874-1943) vezetésével négy szólamban énekelt. 1905-ben Abonyban szolgáltak egy bemerítésen: az odavezető úton, a vonaton is énekeltek. Odaérkezve egy kávéházat béreltek ki, hogy abban hirdessék az evangéliumot. Monoron is eredményes volt a misszió: 1907-ben alakult meg a gyülekezet.

Olyan lelkesek voltak az első tagok, hogy egy bemerítési ünnepélyen a szabadban tartottak istentiszteletet a község különböző pontjain, ezután szeretetvendégségen voltak együtt, egészen reggelig. Senki nem volt álmos, az énekkar és az akkoriban alakult zenekar nagy hévvel játszott”.

A dinamikus fejlődést látva 1908-ban Szabó András Ócsárol Albertirsára költözött, aki abban az évben az első európai baptista kongresszuson, Berlinben is részt vett 54 magyar küldött között. Munkásságához kapcsolódik 1908-ban az albertirsai gyülekezet önálló körzetté szervezése a monori és abonyi állomásokkal együtt. Szolgálata nyomán alig pár év alatt a körzet új állomásokkal gazdagodott: Nagykőrös, Nyáregyháza, Zagyvarékas, Szolnok, ami újabb lendületet adott a missziómunkának. Az ének és a zenekar, előbb vonós, később fúvós hangszerekkel felszerelve a misszióállomásokon szolgált.

Szabó András vezetésével 1909-ben a gyülekezet elhatározta az új imaház építését az 1907-ben vásárolt telken. Ezzel kapcsolatban rendszeresen imaórákat tartottak és adakoztak”. Az imaház építése a község életében is igen kiemelkedő eseménynek számított, a helyi lakosok közül is többen segítették elkészítését. A templom alapkövét 1910 áprilisában helyezték el, és igen rövid idő alatt felépült a korszerű építészeti megoldással, salakbeton szerkezettel készült épület.

Az imaházmegnyitás jelentőségét mutatja, hogy az 1910. augusztus 20-án megtartott ünnepségen Udvarnoki András, Csopják Attila mellett A. F. Viking kanadai és Beyfort londoni prédikátor, valamint Preuss Lajos német igehirdető is részt vett. Beszédet mondott még Fein- silber Róbert, aki 15000 korona kölcsönt adott az építkezéshez. Az első bemerítést az új imaházban 1910 októberében tartották 9 fővel.

1911. augusztus 20-án hálaadó napot tartottak a gyülekezet első 10 évéért. Az alapító négy nő szeretedből megvendégelte a gyülekezetei. Az őket baptizáló Seres Sámuel tartotta a délelőtti igehirdetést. Ez alatt a 10 év alatt éppen százötvenen lettek a helyi gyülekezet tagjai.

1991-ben az imaházunk átépítésekor megtalálták az alapkőben elhelyezett okiratot. Ennek teljes szövegét idézzük:

Az albertirsai első baptistáknak a község elöljárói és egyes egyházi vezetők ellenséges magatartásával szemben kellett képviselni elveiket. A kiskőrösi Lúcza Pált misszióútján csendőrök ellenőrizték, majd békén útjára engedték”. Akadályozták a temetéseket, mert nem engedték meg, hogy a baptisták a falu egyházi temetőjében prédikáljanak, vág) énekeljenek. Míg végül 1912-től külön baptista temető létesítésére került sor’.

Sokan az evangélikusok közül lettek baptistává. Jankó Károly, az irsai evangélikus lelkész így emlékezett erre az időszakra: „1900 körül kiskőrösi vándorprédikátorok tűntek fel Irsán is. a szektárius mozgalmak történetében jól ismert módszerekkel elégedetlenséget szítván a hívek között, az ősi evangéliumi egyház elhagyására csábítgatván őket”.

Előfordult az is. hogy a vásártéren lévő vízbe ismeretlenek pelyvát szórtak a bemerítések megakadályozására. ekkor a hívők kosarakkal leszedték a pelyvát, és folytatták a bemerítést. Az ehhez hasonló ebetek elkerülésére a testvérek kérésére a következő alkalmakkor csendörök őrizték a vizet.

A szabad vallásgyakorlásról szóló törvény (1895. évi XLIII. törvénycikk), és a baptisták 1905-ben történt állami elismerése után (77092 sz. VKM: rendelet Lukács György miniszter aláírásával csökkent az egyházak ellenérzése a felekezettel szemben.

Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz; ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden véleménynél.

Máté 13:31-32a

Szerkeztés alatt!