Énekkar története

Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! 

Zsoltár 57:8

Isten különösképpen megajándékozta baptista közösségünk tagjait az éneklés tálentumával. A baptista gyülekezetek „éneklő gyülekezetek”.

Az albertirsai gyülekezet ének-zenei kultúrája igen magas színvonalú és a megalakulástól kezdve sajátos a története.

Az 1901 augusztusában négy nőtestvér felvételével megalakult kis gyülekezetét gyakran meglátogatták a környékbeli testvérek, így az ócsaiak is, akik már az első baptizáláskor énekeltek Szűcs István karvezetésével. A rendelkezésünkre álló ócsai és irsai feljegyzések szerint telthát az első énekkar megszervezése Szűcs István nevéhez fűződik, és egybeesik a gyülekezet megalakulásával.

A gyülekezet létszámban gyorsan gyarapodott, 1903 pünkösdjén a baptizáláskor már 51 tagú volt. Közvetlenül az alámerítési ünnepély után megalakult a négyszólamú énekkar id. Beharka Pál (1874-1943) vezetésével, aki 1905-ig állt az énekkar élén, amikor feleségével együtt visszaköltözött Budapestre.

Akkoriban Alexovics György (1880-1970) Pesterzsébetről gyakran meglátogatta gyülekezetünket és sok szép kedves énekre megtanította az énekkart.

Isten gondviselő kegyelme folytán azonban nem maradt vezető nélkül az énekkar. Beharka Pál testvér búcsúzásakor azzal vigasztalta a gyülekezetei, hogy ne bánkódjanak, hanem örüljenek, mert már van a gyülekezet tagjai között olyan fiatalember, aki folytatni tudja az énektanítást.

Így vette át 1905-ben a feladatot Zátrok Mihály (1888-1982) – alig 17 éves korában – és végezte hűségesen négy évig, bevonulásáig a katonai szolgálatra. Ebben az időszakban Szabó András lelkipásztor javaslatára az énekeket hegedű kísérettel énekelték.

Ezt követően id. Czerman János testvér (1891-1961) vette át az énekkarvezetést 1913-ig, az az bevonulásáig. I. Ferenc József névnapjára Czerman János testvér egy zeneművet írt, melyet a kabinetirodán keresztül a császár elé terjesztettek és elismerésül Czerman testvér egy aranyérmet kapott ajándékba az osztrák-magyar fejedelemtől. Tudomásunk szerint ez a mai napig a legmagasabb kitüntetés, amit magyar baptista zenész kapott.

Az Úr ezután is gondoskodott utódról és az énekkari munka tovább folytatódott Czerman Márton (1895-1964) vezetésével, aki 1914-től 1962-ben bekövetkezett betegségéig végezte hűségesen és alázattal. Ez idő alatt 28 évig szolgált, mint aktív karvezető, 20 évig pedig munkatársaival együtt vezette az énekkart.

Közben 1928-tól 1934-ig ifjú Zátrok Mihály kapcsolódott be. Korai halálával érzékeny veszteség érte énekkarunkat.

1931-ben id. Czerman János hazaérkezve a szibériai hadifogságból átvette a vonós zenekar vezetését, és pengetős zenekart is szervezett. 1932. február 21-én a budapesti, rákoscsabai, péceli. monori és pilisi vendégtestvérek részvételével ének- zeneünnepélyt rendeztek Albertirsán.

Az énekkart Héthalmi Páth Károly és Czerman Márton testvérek vezették. Ekkor volt a férfikar első bemutatkozása is. Bartos János (1909-1934) 1932-től 1934-ig, Palaga József (1906-1983) pedig 1945-ben végzett karvezetői szolgálatot.

1944-től Czerman János (1924-2000) több mint ötven évig állt az énekkar élén. 1962-1980 között szervezte és vezette az énekkart. Munkatársaival együtt nagy odaadással és hűségesen szolgált. Utoljára 1995. márc. 15-én, az újjáépült imaházunk megnyitó ünnepélyén állt az énekkar előtt, amikor az „Isten házába ha lépsz” kezdetű éneket vezényelte.

Zátrok Pál (1921-1984) 1957-től 1973-ig volt karvezető. 1958-ban a Nap utcai imaházban, a közgyűlés megnyitásán énekelt az albertirsai énekkar az utóbb említett két testvér vezetésével.

Mészárosné Tóka Gyöngyvér énektanár 1978-79 között volt karvezető.

Jelenlegi karvezetőink: Bánszki László 1944-től, Búzás János 1961 óta, Czibula István 1966 pünkösdjétől, Czibula Istvánné pedig 1980-tól végez karvezetői szolgálatot. Bánszki László, aki 30 évig volt tagja a Központi Énekkarnak, 1957-1968 között Monoron az ottani énekesek meghívására karvezetőként szolgált.

1980-tól 1998-ig Búzás János és Czibula István a felelősek évenkénti váltással az énekkarért, 1998 óta Czibula István szervezi és vezeti az énekkart. Jelenlegi karvezetőink igen jól együttműködve, előre meghatározott sorrendben szolgálnak. Énekkarunk 45 tagú.

Istentiszteleteken és temetéseken rendszeresen szolgálunk. A gyülekezetünkben korábban Bánszki László és Czerman János vezette mind a férfi, mind a női kart. Jelenleg pedig Búzás János a férfi és 1980-tól Czibula Istvánné a női kart irányítja.

Repertoárunk nagyon gazdag, gyűjteményünkben szinte minden régebben és ma is használatos énekeskönyv megtalálható és sok szép éneket éneklünk éneklapokról is. Gyülekezeti meghívásoknak szívesen teszünk eleget.

A teljesség igénye nélkül emlékezetes misszióutaink időrendben a következők voltak: 1980 Pécs, 1981 Debrecen, 1985 Bükkzsérc, 1986 Balatonszemes, 1993 Szatmárnémeti, 1996 Rákoscsaba, Soltvadkert, 1998 Kiskörös, 2000 Vác.

A testvéregyházakkal jó a kapcsolatunk, az ökumenikus alkalmakon rendszeresen szolgálunk. A rendszerváltozás utáni években a március 15-i és augusztus 20-i, községi rendezvényeken részt vettünk. 1998-ban a ceglédberceli művelődési házban énekkari találkozón énekeltünk. A felkéréseknek a kórustalálkozókra igyekszünk eleget tenni, mivel ezeket a lehetőségeket is missziós alkalmaknak tekintjük.

Szívünkben Isten iránti hálával emlékezünk az elmúlt száz évre, és köszönjük hogy: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr.” Hálás szívvel emlékezünk elődjeinkre, akik beplántálták szívünkbe az Istent dicsőítő ének és zene szeretetét, akiknek nyomdokait követhetjük. Isten segítsen bennünket, és a következő nemzedékeket, hogy soha ne szűnjön meg ajkunkról az ő dicsérete, és egykor majd országában, a nagy énekkarban is együtt magasztalhassuk őt.

Szerző: Czibula István