Istentisztelet – 2017.09.17. – Vasárnap délelőtt

Prédikál: Selmeczi Nimród

János evangéliuma 5, 31-47

³¹„Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz. ³²Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. ³³Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. ³⁴Én azonban nem embertől kapom a bizonyságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek. ³⁵Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. ³⁶Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy teljesítsem azokat, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvégzek: maguk tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött el. ³⁷De az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, ³⁸és az igéje sincs meg bennetek maradandóan, mert abban, akit ő elküldött, nem hisztek. ³⁹Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, ⁴⁰és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. ⁴¹Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, ⁴²rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.⁴³Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. ⁴⁴Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? ⁴⁵Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. ⁴⁶Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. ⁴⁷Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?”