Istentisztelet – 2017.12.03. – Vasárnap délután

Prédikál: Selmeczi Nimród

A zsoltárok könyve 119, 89-144

⁸⁹URam, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég.
⁹⁰Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod. Megszilárdítottad a földet, ezért áll.
⁹¹Döntéseid szerint áll ma is, mert téged szolgál a mindenség.
⁹²Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.
⁹³Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem.
⁹⁴Tied vagyok! Szabadíts meg, hiszen utasításaidat kutatom.
⁹⁵Arra várnak a bűnösök, hogy elpusztíthassanak, de én intelmeidre figyelek.
⁹⁶Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen.
⁹⁷Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem.
⁹⁸Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké.
⁹⁹Minden tanítómnál okosabb lettem, mert intelmeiden elmélkedem.
¹⁰⁰Értelmesebb vagyok a véneknél, mert megfogadtam utasításaidat.
¹⁰¹Nem lépek lábammal semmilyen rossz útra, hogy megtarthassam igédet.
¹⁰²Döntéseidtől nem tértem el, mert te tanítottál azokra.
¹⁰³Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz.
¹⁰⁴Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt.
¹⁰⁵Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.
¹⁰⁶Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet.
¹⁰⁷Nagy nyomorúságba jutottam, tartsd meg életemet ígéreted szerint, URam!
¹⁰⁸Önként vállalt fogadalmaimat fogadd kegyesen, URam, és taníts engem döntéseidre!
¹⁰⁹Életem folyton veszélyben van, törvényedről mégsem feledkezem meg.
¹¹⁰Csapdát készítettek nekem a bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem el.
¹¹¹Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet.
¹¹²Szívből törekszem rendelkezéseid teljesítésére, ennek örök jutalma van.
¹¹³Gyűlölöm a kétszínűséget, de szeretem törvényedet.
¹¹⁴Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem.
¹¹⁵Távozzatok tőlem, ti gonosztevők! Én megfogadom, Istenem, parancsolataidat.
¹¹⁶Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet!
¹¹⁷Erősíts engem, hogy megszabaduljak, és mindig törődni fogok rendelkezéseiddel.
¹¹⁸Elveted mindazokat, akik eltérnek rendelkezéseidtől, mert ármánykodásuk galád.
¹¹⁹Salaknak tartod a föld minden bűnösét, ezért szeretem intelmeidet.
¹²⁰Megborzadt a testem, mert rettegek tőled, félek ítéleteidtől.
¹²¹Azt tettem, ami törvényes és igaz, ne szolgáltass ki a hatalmaskodóknak!
¹²²Vállalj kezességet szolgádért, hogy a kevélyek ne hatalmaskodjanak rajtam!
¹²³Szemem epedve várja segítségedet és megígért igazságodat.
¹²⁴Bánj kegyelmesen szolgáddal, taníts engem rendelkezéseidre!
¹²⁵Szolgád vagyok, adj értelmet, hogy megismerjem intelmeidet!
¹²⁶Itt az ideje, hogy cselekedj, URam, mert megszegték törvényedet!
¹²⁷Én pedig szeretem parancsolataidat, jobban az aranynál, a színaranynál is.
¹²⁸Ezért mindenben helyeslem utasításaidat, és gyűlölök minden hamis ösvényt.
¹²⁹Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem.
¹³⁰Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket.
¹³¹Kinyitom számat és lihegek, úgy vágyódom parancsolataid után.
¹³²Fordulj felém, és könyörülj rajtam, ahogyan szoktál azokon, akik szeretik nevedet.
¹³³Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság.
¹³⁴Szabadíts meg a hatalmaskodó emberektől, hogy megtarthassam utasításaidat.
¹³⁵Ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts engem rendelkezéseidre!
¹³⁶Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényedet.
¹³⁷Igaz vagy, URam, és helyesek döntéseid.
¹³⁸Elrendelt intelmeid igazak, és igen megbízhatók.
¹³⁹Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről.
¹⁴⁰Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt.
¹⁴¹Bár kicsiny és megvetett vagyok, utasításaidat mégsem felejtem el.
¹⁴²Igazságod örökké igaz, és törvényed maradandó.
¹⁴³Ínség és nyomorúság ért engem, parancsolataid mégis gyönyörködtetnek.
¹⁴⁴Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek!